Szerintem egy méltatlanul mellőzött játék, keveset hallok/olvasok róla. Nálam az egyik legfőbb ok, amiért megvettem, hogy magyar társasjátéktervező készítette! Igaz, csak annyi áll a dobozon, hogy Pierrot, de tudjuk, hogy ez a művésznév Marosi Z. Tamást jelent. Azért mielőtt ennyire berobbant volna a társasjátékozás - mint modern hobbi - a köztudatba, igazán nagy szó volt, hogy találsz egy társast, amit magyar ember ötlött ki, és még meg is jelenik kiadó által. Ma már, eme blogbejegyzés napján több társast is találni a boltok polcain, ami haza társasjátékfejlesztők fejéből pattant ki, és ez nagyon szuper! Visszakanyarodva, a Roundforest mesebirodalomba kalauzol minket, pontosabban a Kerekerdőbe, ahol akármerre megyünk - lehetőségekhez mérten -, találunk valamit, vagy találkozunk valakivel, aki, illetve ami segíti, avagy éppen hátráltatja kicsit a célba jutásunkat, hogy megszerezzük a három aranyalmát, és átadjuk az Erdő Szellemének. A játékteret mi pakoljuk ki a lapkák véletlenszerű kiosztásával, majd ezekre korongokat húzunk (kivétel a kút), amik lehetnek pirosak, kékek, vagy narancssárgák. Amikor kék korongos útra lépünk, akkor húzhatunk egy tárgyat a húzózsákból, és eldönthetjük, hogy befér-e még a tarisznyánkba, ahol összesen csak 3 tárgynak van hely, és ebből is csak egy lehet nehéz, avagy inkább itt hagyjuk, hátha valakinek majd jó lesz, és lejön érte.

A narancssárga korongos úton szintén húzunk egy tárgyat, de azt nem magunknak, hanem egy másik narancssárga korongos útra kell letennünk, hogy bárki felvehesse. Ha piros korongos útra lépünk, akkor pedig mesehős kártyát húzunk, és ebből kiderül, hogy kivel is találkozunk. Barátságos, barátságtalan, vagy segítő? Gondolom kitaláltátok, egyáltalán nem mindegy, hogy melyik. 😀 Adhatnak csak úgy, vagy adhatnak valamit valmaiért, esetleg kérhetnek több dolgot is. Egy lényeg, ha van mesehős kártyád (akármilyen is az), addig nem mehetsz az Erdő Szelleméhez a három aranyalmával, amíg az összes mesehős kívánságának vagy te, vagy más játékostársad nem tett eleget. Itt ugyanis van lehetőség arra is, hogy ne te add át a mesehősnek, amit szeretne, de akkor a jutalom sem téged illet, hiába te találkoztál vele először. Na ettől annyira azért nem kell félni szerintem, hogy akkor a többiek megrohamozzák a mesehőseidet, hiszen el lesznek foglalva a saját dolgukkal, és a saját szerencséjüket próbálgatják majd. A játékban amúgy két akció közül választhatsz, vagy lépsz a vándoroddal, vagy dobbantasz, és egy helyben maradsz. Bármlyik akciót is választod, amelyikről éppen lelépsz, vagy amelyiken maradsz, mert dobbantottál, el kell forgatnod a lapkát 90 fokkal. Így változik a Kerekerdő állandóan, merre léphetsz, és mennyit.

A játék szabálya kicsit nehezen értelmezhető, el lehet benne veszni, hogy akkor most mit, és hogyan? Pedig ha sikerül megérteni, egy nagyon kedves családi játék! Mi nemrég tanítottuk a 9 éves fiúnknak, és persze hogy tetszett neki! Örülök, hogy a Piatnik kiadta! Ha láttok egy példányt, akkor vegyétek le, és próbáljátok ki! 😉

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb posztjaimról, akkor iratkozz fel a hírlevelekre. Nem fogok tömegesen leveleket küldeni, csak a legújabb cikkeimet és a fontos értesítésket fogod megkapni.