Társasjátszunk

Egy akció keretében végre a Fesztáv Ázsia felé billent a mérleg más játékkal szemben, így immár teljes nálunk a Fesztáv-család. Szerintem az egyik legtöbbször játszott játékunk az Európai madarak , és az Óceániai madarak kiegészítőjével. Társas estekre is gyakran visszük, mert mindenki szereti a természetet, a madarakat, és hogy mindez egy csodálatos játékban ötvöződik. Az Ázsia nekünk több szempontból is érdekes. Először is azért, mert bekeverhetőek a kártyái az alapjáték és kiegészítők kártyáihoz, másrészt a raj mód miatt, mert - bár csak havi egyszer, de - játszanánk vele heten is, végezetül pedig mégiscsak kíváncsiak voltunk, mit tud a duett mód, amitől más, vagy jobb, mint amúgy is. Nos, lelövöm a poént: minket magával ragadott, és minden félelmem ellenére (ugyan mi újat mutathat?) azt tudom mondani, hogy megérte megvenni. Eddig a duett módot próbáltuk, a raj mód még várat magára. Mivel rutinos Fesztávosok vagyunk, ezért sok új szabályt nem kellett magunkba szívni, s amit kellet...

A Sztroganovot a születésnapomra kaptam, de mivel a nyár eléggé kaotikus volt, ezért türelmesen csücsült a polcon a társas, és várta, hogy rákerüljön a sor. A játék illusztrációját gyönyörűnek találom, engem elvarázsol a hangulata, a szépsége, teljesen bele tudok feledkezni. Az alkatrészek minőségiek, a doboza masszív. A játékmenet nagyon összetett, de a játékszabály nagyon szépen végigvezet az egészen, s teszi ezt mindössze pár oldalban összeföglalva. Az ikonográfiák egyértelműek. Minden adott ahhoz, hogyha leülünk eme társasjáték mellé, akkor kellemesen agymozgató tevékenységgel üssük el az időnket. Az előkészítés beletellik pár percbe, míg az apró alkatrészeket feltesszük a játéktáblára. Én minden játéknál rendszerezek, úgy csomagolom el az alkatrészeket, ahogyan azok kellenek majd a játék folyamán. Ha A és B pakli van, akkor azokat külön teszem el zárható zacskókba, illetve a játékosszínek is külön kerülnek zacskóba azokkal a játékelemekkel, amelyek szükségesek egy játékosnak. Ez ...

Valami különleges oknál fogva vonzanak a komplexebb játékok. Nem baj, ha már tíz darab 3.5 körüli komplexitású társasjáték van a polcon, úgy vagyok vele, hogy akkor elfér ott még a tizenegyedik, és a sokadik is. Ritkán szól ebbe bele bármiféle tematika, pláne ha nincs is... 2017 óta játszom modern társasokkal, jórészt követve a fokozatosság elvét. Próbálok figyelni arra, hogy ne ugorjak nagyokat, amikor egy játék nehézségi szintjéről van szó. Apró lépésekkel haladok előre, és mindig tűkön ülök, hogy vajon mit tudnak még, vajon mit tartogatnak még az ettől is összetettebb társasjátékok a velük játszóknak? Egy nehéz, komplex játéknál számomra csodálatos érzés, amikor a játékszabály elolvasása, és egy-két játszma lejátszása után a hatalmas zűrzavarból, káoszból egyszer csak kezd összeállni a kép. Sikerül megfogni a vezérfonalat, a fő akciók belesimulnak a gondolataimba, és én tanulhatok tovább, egyesével elraktározhatom a rengeteg apró gyöngyszem-szabályt. Tudattágítás. Az a jó ebben, ho...

MEGÉRKEZETT! 😃😍 Én és egy Vital Lacerda játék...? El sem tudtam képzelni! A szerzőről is körülbelül egy-másfél éve hallottam először, amikor elkezdték felkapni a Lisboát, aztán a Delta Vision kiadó volt olyan rendes, és kiadta magyarul, ami így aztán el is juthatott sokakhoz. Sokáig néztem, olvasgattam róla a véleményeket, de valahogy nem fogott meg. Az ára pedig egyenesen elüldözött. Így a Lisboát elengedtem, mert amúgy is olyan magas az összetettségi szint értékelése, hogy lehet, labdába sem rúghatok. Aztán egy nap szembe jött velem a Weather Machine. Összetettség, és magas ár ide vagy oda, de ez viszont megfogott, és nem eresztett. Már a borító felkeltette az érdeklődésemet, aztán a témája, aztán a kinézete a játéknak, s azt vettem észre, hogy egyre több időm megy el arra, hogy ezt a társasjátékot nézegetem. Mutattam a férjemnek, Zsoltnak is, és úgy tűnt, ő is szívesen játszana ezzel a játékkal. Így hát megbeszéltük, hogy majd talán egyszer, valamikor... időközben ez is megé...

Nekiültünk a Tiletumnak . Csak öt óránkba tellett, mire előkészültünk a játékhoz, átrágtuk magunkat a szabályokon, és lejátszottunk egyetlenegy játékot. Legutóbb szerintem az Ark Novánál ragadtunk le ennyi ideig elsőre. Ez a játék sem adta magát könnyen. Rengeteg az ikon, sok az apróság, amire figyelni kell. Én összetettebbnek éreztem, mint a szerzőpáros korábbi játékát, a Marco Polo -t, illetve a Marco Polo II -t. A Tiletumban bőven van mit megemészteni és elraktározni magunkban, hogy aztán szép lassan feldolgozzuk a játékszabályt, és összeálljon a kép bennünk. Nekem ez általában nem megy elsőre, időre van szükségem. Most azonban az a ritka eset állt elő, hogy azonnal ráéreztem a játékra, ezért az első győzelmet magaménak mondhatom. S ha már úgyis ki volt pakolva az asztalra, arra gondoltunk, játszunk vele még egy partit! A második játékalkalom kicsivel több, mint egy óra alatt lement, tehát ha már tudjuk, hogy mit akar tőlünk a játék, akkor nem kell órákat rászánni. A Tiletum kinéze...

A Szénre fel (2013) című társasjáték Wolfgang Kramer és Michael Kiesling játéka. Nálunk inkább Kiesling játékok vannak, mint például a Mennyei ser, az Azul sorozat tagjai , vagy amit szintén ők ketten alkottak, a Reworld.  A Szénre fel évek óta a polcunkon van, bár amiért sok játékunk van, ritkán kerül elő. Pedig kellemes kis családi játék, nem az az agyégetős euró. A szabálykönyv pár oldal, jól magyaráz, érthető, logikusan felépíttett. A blogcikk írásakor éppen nem kapható már kereskedelmi forgalomban, de kéz alól még akár ki is lehet fogni egyet. Más kérdés, hogy vajon mennyiért? Szénbánya tulajdonosként a mi felelősségünk a csillék gyártása, azok föld alá juttatása, és minél több szén kitermelése a tárnákból. Ehhez megbízásokra lesz szükség, amiket aztán teljesíteni is kell, hogy pontokhoz jussunk. Ki kell termelnünk a megrendelés kártyánkon szereplő különböző fajta szenet (sárga, barna, szürke, és fekete színű van), aztán felhozni az aknák különböző szintjéről, kipakolni, ma...

De régen volt az általános iskola! Alig merem leírni... pff... nagyon elgondolkodva számoltam, és az első tíz megdöbbenés után, hogy "Tényleg jól számolom az éveket? Ez tuti ennyi? Ez nem lehet!" arra jutottam, hogy jobb, ha másik bekezdést keresek ennek a posztnak, és hagyjuk az éveket hátra, nézzünk csak előre. 👀😋 Ezt a nagyon vágyott társasjátékot az én Drága Barátnőmtől kaptam, akivel még az általános iskolában találtunk egymásra, s onnantól kezdve mindent megosztottunk egymással. Azóta sok idő eltelt, s úgy alakult, hogy jelenleg sajnos több száz kilóméterre lakunk egymástól. Pedig sokszor mit nem adnék érte, ha itt lenne a közelben! Ő szavak nélkül is ért, és ez ritka kincs! 💜 Mind éljük a saját életünket, s amikor sikerül, lopunk magunknak egy-két órát, hogy telefonon megbeszéljük a világ dolgait, és hogy kivel mi történt, de a személyes találkozót nehezebb összeegyeztetni. Na de tavaly nyár végére sikerült lebeszélni, hogy meglátogatnak minket a családjával, és Kri...

Évek óta a listámon volt, és már-már kezdtem lemondani róla, és barátkoztam a gondolattal, hogy talán sosem lesz meg. Elég borsos ára van a Toszkána kiegészítővel, és így mindig alul maradt más játékokkal szemben, mikor a kosarat pakoltam. Aztán pár hete úgy döntöttem, mennie kell egynéhány társasnak, mert nincs meg a kémia közöttünk, s ezért kár hagyni porosodni, mikor lehet más élvezettel játszana velük. Így történt, hogy a visszaforgatott összegből végre hazatalált az én Vitim! 😍 Hamar neki is estünk, átolvastuk a játékszabályt, játék videót néztünk, kipakoltuk az asztalra, gyönyörködtünk, és örömködtünk benne, aztán mikor mindezzel végeztünk, elkezdtünk játszani. 😎 Mit mondhatnék? Elsőre betalált mindkettőnknél. 💚 Azzal kezdünk, hogy húzunk egy Mamát, és egy Papát a kártyákból magunknak, s amiket ők hagytak ránk, azzal kezdjük a játékot. Hát nem szuper? 😊 A kakassal jelezzük, ki milyen korán szeretne kelni, s ahhoz milyen pluszt kap a játéktól, majd indulhatnak a munkások. Kezd...

A Fesztáv számomra az a játék, ami kikapcsol. Az idő is megszűnik. Csak nézem azt a sok szép madarat a kártyákon, olvasgatom a az információkat róla, s közben persze az sem kerüli el a figyelmem, milyen képességeket adnak, s fejben már azon gondolkozom, hogyan tudnám a lehető legtöbbet kihozni a kombinációkból. A látványra sokat adtak, minőségi az alkatrészkészlete. Eleve, hogy egy madáretetőbe dobjuk a kockákat, ami alapján élelmet gyűjthetünk, fantasztikus! Könnyen összerakható, könnyen szétszedhető. A színes tojások pedig még tovább emelik a játékélmény hangulatát. Mindenki kap egy játékostáblát, választott színben 8 darab fakockát, egyet-egyet mindenfajta eleségből, öt madárkártyát, két bónuszt adó kártyát, kipakoljuk a céllapkákat is, s kezdődhet is a játék. A táblánkra madárkártyákat kell kijátszani úgy, hogy annyi, és olyan fajta eledelt adunk be, amilyet a kártyánk kér. Aztán letesszük a madárkánkat a megfelelő élőhelyre. A táblánk mutatja, minél több kártyát rakunk le, annál j...