Társasjátszunk

Az Azul t csak a doboza alapján nem vettem volna meg, mert nekem nem tetszett. Azóta viszont sikerült elfogadni, mert csak adtam neki egy esélyt, s milyen jól tettem! A csempék, amiket pakolgatunk, gyönyörűek! A játékszabály nagyon egyszerű, és letisztult. 8 éves kortól, 2-4 fő részére 30-60 percben nagyon jó szórakozás. 😊 Megjelenése óta sok víz lefolyt a Tiszán, s bővült a paletta, egy Azul-család jött létre. Másodjára Sintra üvegcsodái , harmadjára A királyi pavilon , negyedjére a Királyné kertje jött le a gyártósorról, nem beszélve a kiegészítőkről - hisz azok is megjelentek. S már bejelentésre került az Azul csokoládés változata is. A játékban kipakoljuk a manufaktúra korongokat, mindegyikre kihúzunk 4-4 csempét a zsákból, aztán a kezdőjátékos elvesz egy manufaktúra korongról minden egyforma színű csempét - a többit középre sepri -, s leteszi azt a játékostáblájára. Egyszerre csak egy sort tölthet a táblán, ezért amit nem tud szabályosan lehelyezni, azt alulra kell tennie, és mín

Évek óta a listámon volt, és már-már kezdtem lemondani róla, és barátkoztam a gondolattal, hogy talán sosem lesz meg. Elég borsos ára van a Toszkána kiegészítővel, és így mindig alul maradt más játékokkal szemben, mikor a kosarat pakoltam. Aztán pár hete úgy döntöttem, mennie kell egynéhány társasnak, mert nincs meg a kémia közöttünk, s ezért kár hagyni porosodni, mikor lehet más élvezettel játszana velük. Így történt, hogy a visszaforgatott összegből végre hazatalált az én Vitim! 😍 Hamar neki is estünk, átolvastuk a játékszabályt, játék videót néztünk, kipakoltuk az asztalra, gyönyörködtünk, és örömködtünk benne, aztán mikor mindezzel végeztünk, elkezdtünk játszani. 😎 Mit mondhatnék? Elsőre betalált mindkettőnknél. 💚 Azzal kezdünk, hogy húzunk egy Mamát, és egy Papát a kártyákból magunknak, s amiket ők hagytak ránk, azzal kezdjük a játékot. Hát nem szuper? 😊 A kakassal jelezzük, ki milyen korán szeretne kelni, s ahhoz milyen pluszt kap a játéktól, majd indulhatnak a munkások. Kezd

Már a doboza mesés, azonnal tudtam, érdekel. Könnyű beleszeretni Uwe Rosenberg állatkertes játékába, több okból is: 1; A téma már önmagában öröm. Ki tudna ellenállni annak, hogy állatkertet tervezzen? 2; Ráadásul megkapjuk a 127 darab fából készült gyönyörű állatkákat is, ami még jobban emeli a játék hangulatát, még közelebb érzed magadhoz a témát. 3; A ma olyan divatos tetrises játékelemek sem hiányoznak belőle, hiszen a lapkákat úgy kell egymáshoz igazítani, hogy lehetőleg ne maradjon üres hely a területünkön. 4; A játékszabály nem bonyolult, átolvasás után azonnal el tudjuk kezdeni a játékot. A körünkben lépünk az elefánttal, s attól függően, hová léptünk, végrehajtjuk azt. Vagy elvesszük a legfelső lapkát, és lehelyezzük a táblánkra, vagy állatokat rakunk az állatkertünkbe. Amennyiben átlép valamelyikünk egy állattenyésztésen, ott bizony új kisállat születik, ha legalább két egyforma állat van egy kifutóban. Amikor egy kifutó összes kockája megtelt, egy kivételével visszatesszük a

Az Azul második önálló játéka a Sintra üvegcsodái. Nem volt kérdés, hogy ezt is beszerezzük. Azóta is a polcon van, mert megérdemli. 😊 Szépségben ez sem marad alul, hiába cserélte le a csempéket üvegre. 💙 8 éves kortól ajánlott, 2-4 fő részére, körülbelül 45 perc játékidővel. Elvesszük a palotatáblánkat, véletlenszerűen feltesszük a mintasávokat, kirakjuk a manufaktúra korongokat, mindenki számára elérhető helyre tesszük az üvegtornyot. A pontozótábla megfelelő helyére felpakoljuk az üvegtáblákat véletlenszerűen (ez mutatja, melyik körben melyik szín a joker), majd a vászonzsákból üvegtáblákat húzunk a manufaktúra korongokra. A kezdőjátékos magához veszi a kezdőjátékos jelölőt, és választ, melyik korongról veszi el az összes ugyanolyan színű üveget. Az üvegműves-figurát léptetni kell afölé a mintasáv fölé, ahová üveget akarunk tenni. Sajátosság, hogy visszafelé (balra) csak egy akció keretében léphetünk az üvegműves figurával, ekkor üveget nem vehetünk el. Ez ad neki egy kis extra f

A Little Town egy könnyedebb stratégiai játék, 45 percben 2-4 játék részére, 10 éves kortól. Ebben a játékban még soha nem sikerült nyernem. De ez egyáltalán nem szegte a kedvem, ugyanúgy lekerül a polcról, sőt, ugye eleve polcon maradt... talán sikerül fejlődnöm benne, és egyszer rájövök, mit csinálok rosszul. Pedig olyan egyszerű... Területet szerzel, begyűjtöd a nyersanyagokat, megeteted a munkásokat, építménylapkákat vásárolsz, és próbálod kimaxolni ezek keverékét. Valahogy Zsolt mindig körbebarikádozza magát búzaföld lapkákkal fák és tavak között, miközben én csak pislogok, hogy ezt megint hogy sikerült neki. Én meg küszködök, mert az összes nehezen megkaparintott élelmet megeszik a munkásaim, és nem marad semmi használható. Próbálok nem párhuzamot vonni eközött, és a Stone Age között, mivel ott is meg kellett etetni a körök végén az embereket. Belepusztultam ebbe az etetésbe minden egyes alkalommal. Mármint az embereknek épp jutott, de onnantól semerre nem tudtam haladni. De ebb

A megjelenése óta listán volt ez a kis gyöngyszem, mégis nagyon sokára jutottam el hozzá - vagy ő hozzám. De végre itt van, és kipróbálhattuk. 😊 A férjemnek már a kipakolásnál elnyerte a tetszését, mert gyönyörű. Ezzel a témával nem lehetett tévedni, mert azonnal magával ragad bárkit, aki meglátja. S azok a kicsi méhek...! 💚 Nagyon egyedi. Hozza a megfelelő érzést is, hogy pici méhecskeként repkedünk a színesebbnél színesebb virágszirmokon. A játék lényege, hogy a méhecskénket abba az irányba fordítjuk, amerre menni szeretnénk, és annyit lépünk, amennyit enged az adott irány. Ha ott éppen van nektár, azt begyűjtjük, és a lépsejtünkre tesszük, melyen szintén számok vannak, amik meghatározzák, hová tehetjük a nektárokat. Ahány lépéssel begyűjtöttük, arra a számra kell, hogy tegyük. De vigyázat, mert ha valamit már nem tudunk szabályosan rátenni, akkor nem vehetjük el az adott nektárt. Közben figyelnünk kell a közös célkártyákra, és a saját célkártyáinkra, hogy azokat is megpróbáljuk te

2017-ben az első társasjátékok között volt, amit megvettem. A Hanamikoji egy csak ketten játszható játék, melyben gésákat próbálunk elhódítani az ellenfelünktől. A gésatáblákból egy növekvő sorrendet alakítunk ki, mindegyik közepére rárakunk egy-egy hódítás-jelölőt, az ajándékkártyákat megkeverjük, és 6-6 lapot osztunk belőle, a többit lefordítva a gésák mellé tesszük, és a 4-4 akciószimbólumot képpel felfelé magunk elé vesszük.  Anélkül, hogy megnéznénk, az ajándékkártya legfelső lapját visszatesszük a dobozba. Ebben a fordulóban nem használjuk. A kezdőjátékos húz egy lapot a pakliból, majd eldönti, mely akcióját szeretné kijátszani. A Titok lapka azt jelenti, hogy egyetlenegy lapot a kézből ezen lapka alá tehet, elrejtve azt a játék végéig. A Kompromisszum lapka lehetőséget ad arra, hogy a kézből (és ezzel a játékból is) 2 lapkát kidobjon a játékos, ezek nem pontozódnak a végén. Az Ajándék lapka akciónál a játékos választ a kezéből 3 lapot, és nyíltan az ellenfél elé teszi, hogy ő ki

Megtetszett a doboza. Na meg az is hozzásegített ehhez a társasjátékhoz, hogy dinoszauruszok a főszereplői. Örültem neki, hogy 5 éves kortól már lehet játszani, s az egész lemegy körülbelül 20 perc alatt. A dobozt kinyitva ömlesztve kapjuk meg a játék alkatrészeket, de legalább szépek. A fészkükben lévő pici dínók pedig nagyon imádnivalóak, és a játéktábla is szép színes. A játék lényege egyszerű, meg kell jegyezni, hol milyen színű dínó van a tojáshéj alatt, áthelyezni a saját színére, és ha eltaláljuk, akkor abból a színből kapunk egy dínó lapkát. Amennyiben összegyűjtjük mind az 5 színű dínót, akkor nyertünk. Igen ám, de előtte dobunk a kockával, és akkor áthelyezhetünk dínókat, illetve forgathatjuk a játékfelületet jobbra, és balra is, míg végül teljes lesz a káosz. Egy idő után elég nehéz megmondani, melyik színű dinoszaurusz hol is tartózkodik éppen. Főleg, ha nem csak ketten játszunk, és folyamatosan forgatjuk erre-arra a játékteret. Szuper memóriafejlesztő, és tetszetős társasj

Mikor megláttam a MicroMarco Crime City játékot, azonnal tudtam, hogy kell nekem. Zsolt annyira nem volt oda érte, mert nehezen mond igent olyasmire, ami egyszer játszható. Végül hagytam, hogy emésztgesse, megveszem. Megérkezett a társas, kibontottuk, és elámultunk, mekkora térképen kell barangolnunk - hatalmas, ebédlőasztalt befedő méret. Külön kis borítékokban vannak hozzá a történetek. Egyenként haladunk, felolvassuk a kezdő kérdést, megkeressük a térképen a választ, megfordítjuk a kártyánkat, és így tovább, haladunk a végéig. Aztán jön az újabb kis kártyacsomag. Érdekes végigkövetni a szereplőket, hogy mikor mit csináltak, kivel találkoztak, mi történt velük. Mégis, a játékok során fordult a kocka, én kicsit elveszítettem az érdeklődésem, Zsolt pedig nagyon rákattant. 😎 Előny, ha szuper éles a látásunk, mert könnyebb úgy észrevenni mindent. Ha lesz hely a folyosón, egyszer lehet bekereteztetjük, és kitesszük, hogy más is böngészhesse. 😊 Azóta megjelent a MicroMacro Crime City Ful

Nagyon szerettem volna ezt a társasjátékot. Egyrészt, mert nagyon szépnek tartom a Jubileumi kiadást, másrészt mert annyi jót olvastam róla. Az én kedves Férjem pedig meglepett vele a 16. évfordulónk alkalmából. Volt nagy öröm! Azonnal ki is bontottam, megnéztem, és tényleg gyönyörű játék! Hamarosan le is ültünk, hogy kipróbáljuk. Ez egy munkáslehelyezős játék, különböző akciómezőkre pakolgathatjuk az embereinket, majd dobunk a dobókockákkal, és annak összege alapján megállapítjuk, adott akcióhelyről mennyit vehetünk el. Aztán meg kell etetni az embereinket. Sajnos én ezen a ponton mindig elvéreztem. Az volt az érzésem, hogy nem gyűjthetek semmit, nem tudok előre haladni, mert állandóan élelmet gyűjtök, mivel minden kör végén etetés van. Valahogy nekem lekorlátozódott erre az egész játék. Így meg ugye élvezhetetlen. Pedig én nagyon akartam szeretni, de nem ment. Így esett meg, hogy bár biztos jó játék, azonban én ezt most elengedtem.