Vérbeli társasjátékos személyiség
Éled a szürke hétköznapokat, megy a mókuskerék, majd valahogy rád talál az első modern társasjáték. Felkapod a fejed, hogy ez tök jó, nem is emlékszel, mikor érezted magad ennyire jól játék közben. Ez valami más, mint a régi volt... Miről maradhattál még le? Mi történhetett az elmúlt X évben, amíg te rá sem hederítettél az élet eme szegmensére, mert nem hitted, hogy valaha is ez ragadna meg, és húzna be egy új hobbiba? Komótosan leülsz a számítógéped elé, vagy kézbe veszed a telót, és elkezded bepötyögni először csak a keresőbe, hogy: társasjáték. A "barátod" hosszan listázza neked, mik jelentek meg az elmúlt időszakokban, hol mi kapható, és mennyiért. Nézelődsz, oké, oké, tényleg van változás - szögezed le -, lesz mivel kitölteni a csendes utazásokat, holt-időket. Azonban valami tovább kattog benned, kíváncsi vagy, így a közösségi média területére lépsz, és ott is rákeresel a társasjátékokra. Ööö, erre mondják, hogy "felrobban az internet"? Mert ez történt, ömlik a rengeteg információ, a blogok, a vlogok, a shopok, a különböző csoportok, adás-vételek, s rájössz, hogy hatalmas közösségbe csöppentél. A napjaid immár azzal telnek, hogy próbálod bepótolni az elmulasztott éveket. Megszállottan olvasol, videókat nézel, és próbálsz nem tudomást venni a pénztárcád sikításáról. Mert ugye költesz. Pedig megmondta mindenki, írj listát, annak mentén kell haladni, de valahogy ez ilyenkor értelmetlen, hiszen nem lehet mindent felírni a listára! Majd te fejben tartod, mi kell. Az kell, amit éppen el akarnak adni! Feltéve, hogy eddig még nem vetted meg. Bár... ha van unokaöcsi, unokahugi, egy testvér, vagy egy jó barát, akkor akár megveheted mégis újra. Mert mi is játszódik le ilyenkor?
Annyira kelleti magát az a játék, hogy az már elviselhetetlen! Még mindig előrendelhető! Ami azt jelenti, hogy amint megérkezik, felmegy az ára. Most kell megvenni. De már vettél ebben a hónapban hármat! Majd inkább következő hónapban... De mi van, ha hamarabb megérkezik? Akkor bukom az elővételes árat. Naponta többször frissítem a shop-ot, tudnom kell azonnal, ha történik valami! Eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha beraknám a kosárba...? Ugyan, abból még baj nem lett, berakom tényleg a kosárba. Örömködöm! Ez de jó érzés! Na csak ott van a kosárban! Istenem, ha itt lenne.... gondolatban már tépem is le róla a celofánt, és feszegetem a doboztetőt... nyílj már ki, az Istenedet! Nagy pukkal lejön végre a teteje, s megérzed azt a semmivel össze nem hasonlítható nyomdafesték -, és papírillatot, amit legszívesebben parfümüvegbe zárnál, hogy bármikor, bárhol szimatolhass belőle! Még mindig remegő kezekkel szépen sorra veszed az alkatrészeket, megszámolod, hogy minden rendben megvan-e. Átlapozod a játékszabályt, megnézed a játékostáblát, majd érzed, hogy kezdesz jobban lenni. Mi ez? Csak nem egy nyugalommal kevert boldogságos egyveleg? De bizony! Ott van nálad. Megszerezted. Most már minden rendben.
Mire észbe kapsz, már a megrendelés gombot nyomod éppen. Észrevétlenül túlhaladtál az összes korábbi kitöltendő mezőn, hiszen már a legtöbb helyen törzsvásárlóvá váltál, és el vannak mentve az adataid. Közben hálát mormolsz annak, aki kitalálta az adatok elmentését, hogy a drága időt ne vesztegessük a rubrikák kitöltésével minden alkalommal - mert alkalomból meg sok van! A kijelzőn megjelenik a "Köszönjük a megrendelésed!" felirat, s te fellélegzel. Végre! Mint sikeres üzletkötő, állsz fel a számítógép elől, s jársz-kelsz, csivitelnek a madarak, a nap is csak rád mosolyog, még úgy látod, kacsint is, ami annyit jelent nálad, hogy tényleg megérdemelted ezt a társasjátékot. Állsz a kallaxod előtt, ami roskadásig van játékokkal, s keresed, hová tehetnéd majd az új szerzeményt. Ellenőrzöd, van-e elég bugyid, akármilyen méret jöjjön! Megnyugszol, több száz sorakozik a polcodon, te tényleg mindenre felkészültél! Lepakolsz, portalanítasz, törölgetsz, sorrendet állítasz fel, ABC-be, szín szerint, kiadó szerint, szerző szerint, megjelenés éve szerint, kedvencek szerint, "mi kerül le legtöbbször" szerint, pakolsz, és pakolsz, és rendszerezel, és Excell táblázatot vezetsz. Mikor, mivel, kivel, mennyit? Megkérdezed az ős-társasjátékosokat, ők hogyan tárolják a dobozokat? Állítva? Fektetve? Ez kardinális kérdés. Találsz egy benyomódott dobozsarkot. Ledermetsz a látottaktól, és kell kis idő, mire összeszeded magad. Ösztönösen jönnek a nem tetszést kifejező szavak a szádra. Megoldást keresel. Kicseréli vajon a kiadó? Nem reménykedsz. Mit is mondhatnál? Megártott neki a Kallax? Ezzel csaknem mehetsz oda hozzájuk... Több hely kell. A zsúfoltság sápadttá teszi a dobozokat, és téged is. Eladod a régi ruhásszekrényt, mostanában úgysem költesz már ruhákra. Felkerekedsz, hogy még egy, s még nagyobb kallaxot vegyél. Hazatérsz a kallax-szal. Már rutinosan megy a szerelés. Lassan úgy érzed, új szakmád lesz, a bútorösszeszerelés. Újra rendszerezed a játékaidat. A szoba távolabbi részéből szemléled az eredményt. Túl sok az üres polc. Leülsz a gép elé. Dől az információ, míg mással voltál elfoglalva, fénysebességgel száguldottak az újabbnál újabb hírek, társasjátékmegjelenések, leárazások, különböző társasjáték vélemények. Nekilendülsz. Nem hagyod magad! Olvasol, és vlogot nézel, és keresel, és... találsz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése