Fenntartásokkal kezeltem a Cascadiát, mert túl nagy volt körülötte a felhajtás, és mert egy Planet - Egy éledő világ a tenyeredben átgondolásnak tartottam kisebb-nagyobb átszerkesztésekkel. Nálunk a Planet nagyon bevált, szeretem a kézben tartható bolygót, a mágneses lapkákat, a csodaszép állatkártyákat. A gyerekek is szívesen játsszák. Azonban mivel két nagyon hasonló játékot nem akartam polcon tartani, a Cascadiának esélye sem volt. Egészen addig, amíg... 😉 Társasjátékos életünk gyökeresen megváltozott fél évvel ezelőtt, amikor felfedeztük, hogy lakhelyünkön mások is szeretnek társasjátékozni, és bizony van igény arra, hogy időnként összejöjjön a csapat, és akár éjszakába nyúlóan játsszunk. Jelenleg ott tartunk, hogy minden alkalommal más játékkal játsszunk, és mindig nagyon jó hangulat szokott kialakulni, így tényleg csak akkor hagyjuk abba a társasjátékozást, mikor már majd' elalszunk az asztal körül. 😄 Kísérleteztünk, milyen a Fesztáv öten, vagy a Viticulture nyolcan (ki-ki párban, ki egyedül irányíthatta a munkásait), és rengeteg parti játékot is kipróbáltunk/végigbeszélgettünk-nevettünk. Annyi társasjáték pörög folyamatosan, hogy nincs mindre mindig idő, és energia, ezért mikor Balázs, és Angi megtudták, hogy nem ismerjük a Cascadiát, azonnal felajánlották kipróbálásra a saját példányukat - amit ezúton is köszönünk! 😊

Már egy hete nálunk pihent a játék, amikor sikerült alkalmat találni arra, hogy leüljünk mellé. A szabály elolvasása, és az előkészületek elvégzése után azonnal rájöttünk, hogy nagy kár volt eddig mellőzni a Cascadiát, mert bár kicsit hasonlít a Planet-ra, de mégis annyira más, hogy a két társasjáték teljesen megférne egy polcon.

Nekem a Cascadiában azonnal megtetszett, hogy nem csak egy élőhely lapkát veszel el, hanem rögtön egy vadvilágjelző korongot is, amit szintén le kell helyezned. Ez arra ösztönöz, hogy jobban figyeljek, jobban gondolkozzak el azon, mit is szeretnék elérni, milyen célokat tudok majd teljesíteni. Hozzá kell tennem, számomra ez azért fontos, mert én legtöbbször azért játszom, mert szeretek játszani. Nem a győzelem motivál, és általában kerülöm a konfrontációt is. A kialakult helyzetre reagálok attól függően, akkor ott mennyire van kedvem nyerni, vagy csak élvezni azt, amit éppen csinálok. Ha egy játék lehetőséget ad arra, hogy kevesebb energiabefektetéssel is élvezhető legyen, akkor valószínűleg élni fogok vele - ilyen a Planet, és tök jó, megvan a helye, mert gyerekekkel is könnyen megszerettethető, játszható úgy, hogy nem zsibbadok le tőle. A Cascadiánál már jobban kell figyelni, vagy lehet rossz szó a kell, egyszerűen jobban odakoncentrálsz, mert nem egy játékalkatrész elvételéről döntesz, hanem kettőről. A Planetben kirakunk öt lapkát, és sorban mindenki elvesz egyet, és kész, felteszi a bolygójára. A Cascadiánál lehet variálni a lapka, és vadvilágjelzőket, le lehet őket cserélni akár. A célok változatosak, és nem vagy annyira beszorítva, mint a Planet esetében. Ott ha egy-két célnak meg akarsz felelni, akkor valószínűleg a többit bukod, itt azonban van lehetőséged mindegyik célra, nem kell lemondanod róluk. A Planetben részint a legnagyobb összefüggő terület számít, itt azonban ha kevesebb sikerült, általában akkor is kapsz pontot. A Planet tervezhetőbb, hiszen minden állatkártya kinn van az asztalon a játék kezdetétől, így ha eléggé rá tudsz fókuszálni, akkor nagyjából ki tudod matekozni, hogyan fogsz tudni megszerezni minél többet. Tervezhetőbb. Ezzel szemben a Cascadiánál nincs ilyen, mert a vadvilágelzőket is játék közben húzod, nem tudsz előre számolni, kiszámíthatatlanabb. Nem is tudom, miért gondoltam, hogy a Cascadia nem fog tetszeni, hiszen amúgy is szeretjük a természettel, állatokkal kapcsolatos játékokat. De jöjjön végre néhány konkrétum a Cascadia Vadvilága játékmenetéről. 😊

Viszonylag kevés játékelem van a Cascadia dobozában, ám annál nagyobb élményt rejt. Játékosszámtól függően elvesszük az élőhelylapkákat, és keverés után képpel lefordított kupacokba rendezzük. Húzunk öt pontozókártyát - minden állatfajta kártyából egyet-egyet, amiket az asztal közepére teszünk, hogy mindenki jól láthassa. Ezek adják a játék végén a pontok egy részét. Mindenki kap egy kezdő élőhely-lapkát, amit maga elé helyez, aztán felfordítunk négy előhely lapkát a kupacból, majd a zsákból kihúzunk négy vadvilágjelző korongot, amiket a lapkák alá teszünk (egy lapka, egy korong). A természetjelzőket is a közelbe helyezzük, hogy mindenki elérhesse, aztán kezdődhet is a játék! 😀

A játékos a körében annyit tesz, hogy választ egy élőhely lapkát, és elveszi az alatta lévő vadvilágjelzőt is, amiket aztán elhelyez a saját kezdő élőhely lapkája mellett, s a vadvilágjelző korongot is ráteszi egy azzal az állatjellel megegyező élőhelylapkára. A lapkáknak, amiket lehelyezünk, legalább egy oldallal szomszédosan mindig érintkezniük kell egy már lent lévő lapkával. A vadvilágjelző korongot pedig olyan lapkára helyezhetjük, melyen az állat ikon megegyezik a korongon lévővel. Amikor olyan lapkára tesszük a korongot, melyen fehér nyíl is látható (azaz zárókőlapka), akkor elvehetünk egy természetjelölőt. A természetjelölőt aztán saját körünkben felhasználhatjuk arra, hogy olyan lapkát, és korongot vehessünk el az asztal közepéről, amilyet szeretnénk, kibújva ezzel a párosítások szabálya alól, illetve hogy bármennyi vadvilágjelzőt lecserélhessünk. Ekkor a felhasznált természetjelző visszakerül a közös készletbe. Ha olyan eset adódik, hogy négy egyforma vadvilágjelző kerül a lapkák alá, akkor a túlnépesedés jegyében lecserélhetjük azokat. Három egyforma esetén pedig az éppen következő játékos dönt arról, lecseréli-e őket. Az élőhelylapkák, és a vadvilágjelzők lehelyezésekor érdemes szem előtt tartani, hogy milyen célt kell teljesíteni az öt állatkártyán, amik a játék végén pontot adnak, illetve meg kell próbálni egy adott területből az összefüggő legnagyobbat kihozni, mert plusz pontot kaphatunk érte. Játék végén minden területtípus is pontozva lesz, tehát egyensúlyozni kell a pontszerzési lehetőségek között.

Nekünk már önmagában így is élmény volt a Cascadia, de van még egyszemélyes játékváltozata, sőt, családi, középhaladó változata is, nem beszélve a játékszabály végén található kihívásokról, küldetésekről. Már most látom, hogy érkezik a szintén gyönyörű látványt nyújtó kiegészítője (Cascadia Vadvilága: Új tájakon), és tudom, hogy nem fogjuk tudni lebeszélni egymást a férjemmel arról, hogy megvegyük ezt is, és a kegészítőt is - márcsak azért is, mert eszünk ágában sincs lebeszélni egymást... kör bezárult. Jó játékot! 💙

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb posztjaimról, akkor iratkozz fel a hírlevelekre. Nem fogok tömegesen leveleket küldeni, csak a legújabb cikkeimet és a fontos értesítésket fogod megkapni.