Régi klasszikus! 😀 Otthon az Activity, a Boggle, a Tabu, a francia kártya, az Uno, a Rummikub, és a kockapóker mellett polcon lévő társasjáték volt. Gyakran játszottunk velük. Aztán amikor saját családot alapítottunk, és gyerekeink lettek, az egyik kedves ismerősünktől megkaptuk ajándékba a Furfangos Labirintust. Még mi, felnőttek is szívesen leülünk vele játszani, hát még a gyerekek! Viszonylag hamar, 5-7 évesen megtanítottuk nekik a játékszabályokat, de teljesen jól most, 7-9 évesen tudják játszani maguktól, segítség nélkül. A szabályai nagyon egyszerűek.

A játéktáblára véletlenszerűen felpakoljuk a labirintusrészleteket tartalmazó útlapkákat, így kialakítva a játékteret. Egy kimarad. Választunk egy játékosszínt, melyet a kiindulópontra teszünk. Megkeverejük a titokkártyákat, és egyenlő számban szétosztjuk a játékosok között. Ezeket pakliban képpel lefelé magunk elé tesszük, aztán a játék kezdetén a legfelsőt titokban megnézzük - oda kell eljutnunk. A soron lévő játékos fogja a kimaradt útlapkát, és a nyíllal jelölt részek valamelyikét kiválasztva arréb tolja a felesleges lapkával a sort/oszlopot. Ezzel a lapkát beillesztette a játéktérbe, ugyanakkor a másik oldalon kiesett egy lapka - ezt fogja használni a következő játékos. Rögtön visszatolni ugyanazt a szakaszt nem lehet. Az útlapka beillesztése után a játékos lép a bábujával, amennyit csak tud, ameddig van nyitott útlehetőség előtte. A cél, hogy minél hamarabb elérje a titokkártyán lévő ábrát. Ha valakinek az összes titokkártyát sikerül kijátszani, elérni a célokat, akkor már csak annyi a teendője, hogy visszatérjen a bábuja kiindulópontjára.

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb posztjaimról, akkor iratkozz fel a hírlevelekre. Nem fogok tömegesen leveleket küldeni, csak a legújabb cikkeimet és a fontos értesítésket fogod megkapni.